Az egyesület történeteHistory
Magyarok Bostonban
A 18. század óta tudunk magyar bevándorlókról New England-ben. Egy évszázaddal később, 1852-ben Kossuth Lajos beszámolt arról, hogy amerikai útja során találkozott néhány itt élõ hazánkfiával. A századforduló táján sem élhetett itt sok magyar, a tömegesen kivándorlók közül csak kevesen jutottak Bostonba.
Az 1930-as évek vége felé az egyetemek köré csoportosult magyarok kis társasága tartott rendszeres összejöveteleket Bostonban.
Az 1956-os forradalom nagy változást hozott, amely után kb. 250 menekült telepedett le ezen a környéken. Az újonnan érkezettek csoportosan léptek partra az Újvilágban, és ezért kezdettõl fogva kapcsolatban voltak egymással és segítették egymást, és így közös problémáikra könnyebben találtak megoldást; mindez megkönnyítette beilleszkedésüket, és segített új társaságuk megtalálásában, kialakításában. Kezdetben a Washington Streeten egy üres üzlethelységben, majd a Commonwealth Avenue-n lévõ International Institute-ban találkoztak. Itt emlékeztünk meg nemzeti ünnepeinkrõl, és itt tartottuk karácsonyi és húsvéti összejöveteleinket is. Hamarosan felmerült egy magyar ház vagy egyesület létrehozásának a gondolata is. 1964-ben alakult meg a Hungarian Society of Massachusetts, Inc., amely Massachusetts állam jogszabályai szerint megtartott elsõ, ünnepélyes ülését október 23-án este 8 órakor kezdte meg az International Institute-ban. 1956 szellemében sokan segítettek a szervezésben és a kezdeti nehézségek elhárításában. Név szerint mindenkit felsorolni lehetetlen lenne, ki kell emelnünk azonban Danó Sándor önzetlen emberi és anyagi segítségét. Az alapító okmány szerint az elnök Danó Sándor, az vezetõségi tagok pedig Csóka Jenõ, Szabó József, Danó Gitta és Tomits Mária voltak.
A forradalom utáni években a kommunista elnyomás alatt élõ magyar nép szabad, Boston környéki képviselõinek tekintettük magunkat, ennek tudatában igyekeztünk viselkedni, szervezkedni. Nemzeti ünnepeinkrõl, március 15-érõl és október 23-áról kezdettõl fogva ünnepi mûsorok keretében emlékeztünk meg. Szent István napján dr. Varsányi Vilmos tartott misét, melyet tóparti piknik, ünneplés követett. Megemlékeztünk Karácsonyról, késõbb külön Mikulás ünnepséget rendeztünk a kicsiknek. Ugyancsak népszerûek voltak éventek két-három alkalommal megrendezett, cigány- és magyar népzenével kísért magyaros vacsoráink is. Tagjaink önkéntes és lelkes munkájának és anyagi támogatásának köszönhetjük rendezvényeink sikerét. Áldozatkészségünk az International Institute évente megrendezett nemzetközi vacsoráján is megnyilvánult: a magyar asztal mindig egyike volt a legnépszerûbbeknek, háziasszonyaink nagy elismerést arattak magyaros ételeinkkel és süteményeinkkel.
A 60-as évek közepe táján hétvégi magyar iskolát szerveztünk, ahol önkéntesek oktattak 20-30 gyereket magyarul írni-olvasni. A tantárgyak között szerepelt még a magyar történelem, földrajz, magyar népzene és alapszintû matematika. Megalakult a cserkészcsapat, a gyerekek magyar énekeket, néptáncot tanultak, kirándulni jártak. Néhány cserkészünk részt vett a Philadelphia mellett tartott cserkésztábor programjaiban is. 10-12 év alatt ennek a generációnak a gyerekei javarészt felnõttek, ezek a programok elmaradozni látszottak.
Emlékezetesek maradnak azok az elõadások, amelyeket meghívott vendégmûvészek, elõadók, írók tartottak. Hazai és külföldön élõ mûvészeink nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Boston környéki magyarok tájékozódhattak a magyar kultúra fontosabb eseményeirõl. Néha magyar filmeket is vetítettünk: vígjáték, történelmi téma, sportesemény egyaránt nagy érdeklõdésre talált.
Jótékony célú akcióink
Sokszor gyûjtöttünk jótékony célra: magyarországi és erdélyi gyerekek Nyugat-Európában, Izraelben vagy az Egyesült Államokban elvégzendõ, speciális szervátültetési és szívmûtétjeihez teremtettük meg részben, vagy teljes mértékben az anyagi támogatást. Az Ceausescu diktatúra 1989-es bukása után, jelentõs összeget, több, mint 10 ezer dollárt teremtettünk elõ az erdélyiek megsegítésére.
Sok hétvégi és fizikai munkaórát ajándékoztak tagjaink különleges célokra. Ilyen volt pl. a könyvakció, amelynek keretében több, mint másfél millió dollár értékû, elsõrendû orvostudományi könyvet kaptunk ajándékba azzal a feltétellel, hogy ezeket átcsomagolva továbbítsuk Magyarországra. Ez a mûvelet sok hétvégét vett igénybe, fiatalok és idõsebbek egyaránt derekasan kivették belõle részüket. Egyesületünk információs forrás is; nemritkán fordulnak hozzánk a legkülönbözõbb magyar vonatkozású kérésekkel, kérdésekkel. Ezeket, hacsak lehetséges, tagságunk soraiból valaki megválaszolja.
Más amerikai magyar egyesületekkel és hazánk külképviseleteivel is tartunk kapcsolatot, egyesületünket általában a vezetõség egyik tagja képviseli hivatalos eseményen. Ezeken az utakon a részvétel önkéntesen, saját költségre történik.
Tagjaink a vezetõség felkérésére többször vettek részt magyar vonatkozású kerekasztal megbeszéléseken, más közép- és kelet-európai nép nemzeti ünnepén, rendezvényén. És fordítva: a magyar nemzeti ünnepségeken, jótékony célú hangversenyeken rendszeres vendégeink az európai szomszédos népek itteni képviselõi.
A bostoni 1956-os emlékmû
Végezetül néhány gondolat az 1956-os forradalom bostoni emlékmûvérõl. Egyesületünkben régen felmerült valamilyen emlékmû felállításának gondolata. Az indítékot a forradalom 30. évfordulója adta. Széleskörû “szoborbizottság” alakult, kb. 40-50 aktív résztvevõvel. A tagok több hónapon át rendszeresen találkoztak és megtárgyalták az aktuális problémákat. Albizottságok alakultak egy-egy részprobléma megoldására. A szoborra kiírt pályázatra 12 mû terve érkezett, ezek közül az albizottság Hollósy György, magyar születésû (akkor kansas-i) egyetemi tanár tervét találta legjobbnak, õt bízta meg a szobor kivitelezésével. Egyidejûleg sikerült megszerezni a városi vezetés akadékoskodó szakbizottságának engedélyét. Közben megkezdtük a gyûjtést a szoboralapítványra. A mottónk az volt, hogy mindenki éves jövedelmének egy napra esõ részét adja, természetesen sokan ennél lényegesen nagyobb adománnyal segítettek. Kisebb-nagyobb összegek folytak be nemcsak Egyesületünk tagjaitól, hanem számos nem-magyar származású amerikaitól, és a világ összes részén élõ magyar honfitársunktól. Így sikerült 80 ezer dollárt gyûjteni, amely nemcsak a szobor felállításának költségeit fedezte, hanem elegendõ volt egy kb. 7 ezer dolláros tartalék létrehozására, amelybõl késõbbi, elõre nem látható kiadásokat fedezett az Egyesület.
Nem kis izgalmak után sikerült 1986. október 23-án ünnepélyesen leleplezni a Boston belvárosában található, történelmi fontosságú Liberty Square-en álló bronzszobrot. Az ünnepi vendégek között volt Boston akkori polgármestere, Kennedy szenátor és Pongrátz Gergely, a legendás Corvin köz parancsnoka. Azóta is minden év október 23-án kis ünnepség keretében megemlékezünk a névtelen hõsökrõl és megkoszorúzzuk a szobrot.
HISTORIC BACKGROUND
Since the 18th century there have been Hungarian immigrants in New England. Hundred years later, in 1852 Louis Kossuth mentioned his meeting here some Hungarians. Even at the turn of the 20th century only few of the mass immigration came to Boston. Towards the end of the 1930’s a small group of Hungarians around the colleges and universities regularly met in Boston.
THE HUNGARIAN SOCIETY OF MASSACHUSETTS, INC.
This situation changed after the Hungarian revolution of 1956 when about 250 refugees settled in this area. The new arrivals came in groups which kept in contact and supported each other. So they could easier cope with their common problems and integrate into American life. Initially they met in an empty store on Washington Street, later in the International Institute on Commonwealth Avenue. There we commemorated our national holidays, celebrated Christmas and Easter. Soon the idea of a Hungarian House or Society came up. In 1964 the Hungarian Society of Boston, Inc. was founded and it held its first festive meeting at 8 PM on October 23 at the International Institute in accordance with the laws of the Commonwealth of Massachusetts. In the spirit of 1956 many helped with the organization and initial difficulties. It would be impossible to list all their names, but we have to mention the selfless personal involvement and financial help of Sándor Danó. As the founding document testifies, the first president of the Society was Sándor Danó and members of the board of directors were Jenő Csóka, József Szabó, Gitta Danó, and Mária Tomits.
The Society is a non-profit social organization which is purposely non=partisan. Anybody regardless of his or her political views, creed, race or social background who wishes to support Hungarian culture or the language and accepts the bylaws of the Society may become its member. According to the bylaws anyone is a member who pays the annual membership dues. Anyone who paid her/his membership dues at least six months before the election has the right to vote and is eligible to sit on the Board of officers. Tacitly the Society regarded itself to be the free representative of the oppressesd Hungarian people suffering under Communist rule and always acted correspondingly.
We have been commemorating our national holidays, March 15 and October 23, with a festive program. For many years on August 20, St. Stephan’s Day, Monsignor Vilmos Varsányi celebrated a mass followed by a lakeside picnic. On December 6 Santa Claus [Mikulás] brought gifts to the young ones and all joined our Christmas festivity. Our dinners have been very popular: twice or three times a year we held dinners with gypsy or Hungarian dance music. Voluntary help and financial support of our members made these pleasant occasions financially successful. We participated in this spirit in the annual dinner of the International Institute, where the Hungarian table was among the most popular ones, the dishes and pastries of our housewifes were highly appreciated.
We organized a weekend school where volonteers were teaching Hungarian writing and reading to 20-30 children. Additional subjects were Hungarian history, geography, folk music and basic arithmetic. A Scout troop was formed, the children learned Hungarian folk songs and folk dances, made excursions, and some participated in the camping program near Philadelphia. But these children grew up in 10 to 12 years and the programs dried up.
Memorable programs by musicians, actors, writers and lecturers from Hungary or from abroad kept us in touch with more important cultural events. Occasionally we screened Hungarian films of various topics:comedies, historic drama or sports events were viewed with great interest.
CHARITBLE ACTITIY
We are a cultural (and not charitable) organization, nevertheless we have collected donations on numerous occasions to partly or fully support medical treatment (organ transplantation, special cardiac surgery) in Western Europe, Israel or the U.S. for Hungarian and Transylvanian children.
After the fall of the Ceausescu dictatorship we have donated more than $10 000 to aid the Transylvanians. In a similar drive we have collected substantial financial aid for the flood victims in Carpatho-Ukraine and in Hungary, and in 2010 for the victims of the sludge catastrophe in Ajka.
Our members have also donated much of their leisure time and physical labour to help with special projects. For instance, we have received unused first rate medical books in the vaue of about $1,5 m with the condition that they have to be stamped “Donation not for sale” before free shipment to Hungary. This action took many weekends, young and old did a creditable job.
OTHER ACTIVITIES
The Society also serves as a source of information. We frequently receive inquiries of a great variety related to Hungarians or Hungary. One of our designated members will answer them, if possible.
We are in connection with other Hungarian societies in the United States and with representatives of the government of Hungary. At official functions our Society is usually represented by a volunteer of our Board members who pays for her/his travel expenses.
Our members have, at the request of the Board, participated in round table discussions related to Hungary or represented us at various Central-Eastern European national events. Likewise at our national holiday festivities or at our benefit concerts the representatives of neighboring European countries are regular guests.
THE BOSTON 1956 HUNGARIAN MEMORIAL
The idea of a permanent memorial has been around for a long time in our Society. The impetus to act came before the 30th anniversary of the Hungarian Revolution. A wide range of 40-50 members formed ad hoc “Memorial Statue Committee”which regularly met for several months to discuss the problems at hand. Smaller groups formed to solve well defined details.A total of twelve tenders were received for a bronze statue and the jury found best the proposal of György Hollósy, a Hungarian- born college professor from Kansas and entrusted him with its execution. At the same time we succeeded to obtain the approval of the obstructionist City Council Committee. Meanwhile we started fundraising for the Statue Foundation. We suggested for everybody to donate one day’s worth of his/her yearly income, of course many gave substantially more. Smaller and larger donations came not only from members of the Society, but also from numerous Americans who had no Hungarian roots, and from Hungarians living in all corners of the woorld. In the end we received about $80,000 , which was more than sufficient and left us with a contingency fund of $7,000 .
On the 30th anniversary of the Hungarian Revolution, on October 23 1986, the bronze statue was unveiled in historical Liberty Square. Among the guest speakers were Ray Flynn, the mayor of Boston and Senator Edward Kennedy. The Hungarian guest of honor was Gergely Pongrátz, the legendary hero of the 1956 Corvin Center of resistance. Ever since then every year we congregate there to remember with flowers the unknown heroes of 1956.
Az 1956-os Forradalom bronzszobra, amelyet az Egyesület Boston belvárosában állított.
Last modified: November 18, 2015
Utolsó módosítás dátuma: November 18, 2015