Kolozsváron születtem, 14 éves voltam amikor Magyarországra, Nagyecsedre költöztünk. Mátészalkán végeztem a gimnáziumot ezt követően pedig a Budapesti Műszaki Egyetem két éves felsőfokú Informatikai képzését. Szoftver tesztelőként dolgoztam ezt követően Magyarországon és később az USA-ban.
1999-ben egy régi álom az USA-ba sodort. 2005-ben találkoztam a férjemmel Kevinnel, aki Rhode Islandi származasú, s akivel Wellesley-ben élünk .
8 éve karriert váltottam. Jelenleg alternatív terápiákkal foglalkozom és egy wellness központban dolgozom.
2011-ben csatlakoztunk a Boskolához és a Cserkészcsapathoz az 5 éves kisfiunkkal Aydennel, és az akkor alakuló szülői munkaközösség vezetése lett a feladatom pár évre. Később a férjemmel cserkésztáborokban vállaltuk a főzést.
Rendszeresen és örömmel vettünk részt a magyar rendezvényeken. Sok mindent köszönhetek a közösségnek azon kívül, hogy a fiam alapos betekintést kaphatott a magyar kultúrába, elég jól beszél magyarul, büszkén vállalja a magyarságát és igazán nagy boldogság a számomra, hogy szereti a néptáncot.
Életreszóló barátságokat és sok kedves ismerőst is hozott a közösség amiért őszintén hálás vagyok.
Nagy megtiszteltetés és kihívás is lenne egyben az egyesület vezetőségi tagjaként újra hozzájárulni a magyar közösség építéséhez.
I was born in Cluj-Napoca Romania and my family moved to Nagyecsed, Hungary when I was 14 years old. I went to finished high school in Mátészalka, then studied systems information at the Technical University of Budapest. I worked as a software tester in Hungary, and then later in the US as well.
An old aspiration brought me to US in 1999.
I met my husband in 2005 who is from Rhode Island. Currently we live in Wellesley.
8 years ago, I changed careers. Nowadays, I study and offer alternative therapies and I work at a Wellness center.
In 2011, we joined Boskola and the Hungarian scout group with our 5 year old son, Ayden. I’ve taken the responsibility of the head of the PTA for a few years. My husband and I also volunteered at multiple scout camps taking on the responsibility of cooking for the groups.
We’ve attended Hungarian events regularly with much appreciation.
There are countless ways the Hungarian society has enriched our lives. Not only providing the opportunity for my son to be immersed in the Hungarian culture, and learning to speak Hungarian quite well, he became proud of his Hungarian roots and to my greatest joy he also loves Hungarian folk dance.
We’ve gained lifelong friendships and got to meet and know lots of great people which I am truly grateful for. To contribute in a new role as a member of the Board of Directors of the Hungarian Society would be a great challenge and honor at the same time.