Gyökereim Nagylók és Vértesacsa kis falvaiban erednek. Szüleim Székesfehérvárra költözése után a csodás Alba Regia városa adott otthont és oktatást, majd Szegeden fejeztem be egyetemi és doktori tanulmányiam csillagász szakon. (Bár az Élet iskoláját még ma is járom.) A diploma megszerzése után egy évvel 2003-ban érkeztem Bostonba doktori ösztöndíjjal, nevelt lányommal és későbbi feleségemmel, akivel közös fiunk már itt született. A magyar közösség és a Boskola fontos szerepet töltött be életünkbe, rengeteg segítséget és támogatást kaptunk, aminek fiatalon, pályakezdőként és egy nagyon más világba csöppenve igen nagy értéke volt. Ez azt hiszem ma sincs másként, nem csak az újonnan érkezők számára, hanem a már régebb óta itt élőknek is. Egy távoli országhoz, egyedi kultúrához való kapcsolatunk az, ami bennünk közös, ami összehoz. S ez a közösség adhat egy támpontot, sziklaszilárd de mégis termékeny talajt, amibe a kiszakított gyökereinket újra bele tudjuk ereszteni s ezáltal magunk maradni az egyre jobban gyorsuló és összemosódó világban. Ezt láttam az elmúlt pár év személyes szerpentinjeinek perspektívájából, s némi távolmaradás és reflektálás után szeretnék ismét hozzájárulni ahhoz, aminek annak idején részese lehettem és amiből annak idején én is táplálkoztam.
My roots originate in the small villages of Nagylók and Vértesacsa. As my parents moved to Székesfehérvár the wonderful city of Alba Regia became my home and gave me my education, which I completed earning a masters degree and a PhD in astronomy at the University of Szeged. (Although am still a pupil at the never ending school of Life.) A year after getting my MSc I arrived to Boston in 2003 for a pre-doctoral fellowship, and came along my stepdaughter and my (later) wife, while our son was born here a few years after. The Hungarian community and the Boskola played an important role in our life, we received a lot of help and support which was much needed and appreciated, rather invaluable, being so young and far away from home, at the very beginning of our professional and personal development. I think nothing has changed then, newly arriving fellow Hungarians feel the same way — and so do some ways the ones who have lived here for much longer. What’s common amongst us is our connection to this distant world and its unique culture. This is what brings us together and provides a rock-solid yet so fertile ground into which we can re-insert our torn-out roots, getting a hold of/for ourselves in this ever faster world. I could clearly see this from the perspective of my personal serpentines I climbed lately. So after a few years of absence and reflection I’d like to return and contribute, give to the community that i used to be part of, and which provided me so much in the past.
